-Elisabeth, ne félj tőlem, nem bántalak.-mondta a hölgy lágy hangon és egy lépéssel közelebb ment a lányhoz és a tekintete még rajta volt.
-Honnan tudja a nevemet?-kérdezte Elisabeth sok félelemmel a hangjában.Ki szeretett volna jutni, de az egyetlen kiút a nő háta mögött volt,és egy lépéssel sem ment volna közelebb.A nő szeme kezdett megváltozni a gyönyörű világos-zöld helyett hirtelen megváltozott szürkére , a tekintete előre meredt, a teste is merev lett,csak nézett előre és nem az ő hangján így felel:
-Csak szólni szeretnék,hogy fog jönni egy illető,nem ember csak volt,a jellel kapcsolatos a kezeden,hasonló hozzád!
-BBBBRRRRNNNNGGG!!!!-megszólalt az ébresztőóra.A lány felugrott ijedtében és körülnézett.Mikor meglátta az ismerős dolgokat,az ágyát és persze az ébresztőórát ami 06.00-át mutatott,megnyugodott.A szíve nem vert már sebesen,lelassult.
-Húúúuu csak álom volt,de mindig ugyanaz az álom,ugyanaz a hely,ugyanaz a nő és mindig ugyanakkor van vége. Vajon mit jelenthet?-sajnos még ő sem tudta a választ erre a kérdésre. Ott vízhangzott a nő hangja:"Jönni fog egy illető,nem ember csak volt,hasonló hozzád és a kezeden a jellel kapcsolatos."
-A jellel kapcsolatos,hasonló hozzám nem ember????-Elisabethnek ez magas volt,de gyorsan összeszedte magát.Felkapta gyorsan a köntösét és lement a lépcsőn le a konyhába,hogy csináljon teát az édesanyja gyógyszeréhez.Mikor kész volt fölment,végig a folyosón, ott végig az utolsó szobában volt, Elisabeth anyja.
Külön szobája volt nehogy valakit megfertőzzön,csak orvosi maszkba lehetett bemenni.Utálta az orvosokat és akik hozzájuk tartoztak.A lány felvette a maszkot és bement,letette a teát az éjjeliszekrényére.Egyszerű szoba volt,a közepén a falnál volt egy ágy,azon volt a nő.A bőre falfehér volt,reszketett,verejtékes volt.Rákja és valami súlyos tüdőbetegsége volt,nem lehetett megmenteni,rossz volt ránézni és nem sírni.A lány erős volt és nem sírt,vagyis megpróbált nem sírni.Megtett volna bármit, hogy megmentse az édesanyját, bármit,de sajnos nem tudta megmenteni.A lány csak reménykedni tudott,a nő egész életében segített neki ,mindent megtett érte.Viszonozni akarta amit kapott egész életében hiszen az anyja volt.Felkeltette gyengéden, a nőnek lassan kinyílt a szeme.Látta, hogy Elisabeth és meg engedte, hogy beadja a gyógyszerét.Mikor beadta a lány a nő megfogta gyorsan a kezét.
-Mit szeretnél mondani édesanyám?-kérdezte a lány,nyugodt volt.A lány leült az ágy szélére.
-Hogy mondjam el neked,.........ahhhhh,megvan.De, kérlek leányom ne légy rám dühös, ne utálj ezért, mert megvártam a megfelelő pillanatot.
-Téged soha nem utálnálak.-mondta a lány sok tisztelettel a hangjában.
-Most jött el a pillanat!A jellel kapcsolatos a kezeden,tudod ami nekem is van csak a vállamon és fekete.Elisabeth megijedt,mert ezt mondta a nő is az álmában és most az anyukája mondta."A jellel kapcsolatos."
-Történtek Veled furcsa dolgok mint pl.:jobbak lettek a reflexeid,jobban érzed az illatokat,szagokat?A lány az anyukájára meredt döbbenten,mert pont ezek történtek vele.
-Igen.-mondta a lány még mindig döbbenten.
-Tudod kicsim-rátette a kezét a lányéra-te egy különleges lány vagy,de egyben különleges vérfarkas,....különleges vámpír vagy.Vámpír,vérfarkas?A lány az oké mert,az vagyok de ezek???-gondolta a lány.
-Tudom,hogy lehetetlen,de igaz és betudom bizonyítani neked.Kitakarta magát,felállt és messzebb ment,hogy legyen helye.Átváltozott hirtelen farkassá,a nő farkasszemet nézett Elisabethel.A szeme tengerkék színű volt,a bundája sötét szürke,pár helyen világos foltokkal.A lány nézte,nézte és csak nézte őt,nem hitte el amit lát.Amikor pislogott és még mindig ott volt,tudta egy komoly.Nem vicc.A nő vissza változott és vissza tántorgott az ágyához.
-Mondtam.Te is ilyen vagy csak még nem tudsz átváltozni,nem tudod korlátozni a képességedet.Ezt szerettem volna elmondani,de csak megmutatni tudtam neked lányom.Az őseink-szépen hallgatta a lány már nyugodt volt-is farkasok voltak.Volt egy emberi alakjuk és volt egy farkas alakjuk, de te Kiválasztott vagy és ezért te még ezen kívül vámpír vagy és ezen felül is van még erőd.Nagyon erős vagy,te előtted az ükapád volt de ő elvesztette a csatát.Erre a feladatra csak férfiakat szoktak kiválasztani,de te különleges vagy ez miatt is.-Elisabethre sok minden zúdult ,de nem zavarta.-Te vagy az egyetlen nő aki ilyen nagy feladatot kapott,becsüld meg ezt nagyon.
-Elhiszem.Tudtam hogy van bennem valami különleges de nem tudtam hogy ennyire különleges.
-Úgy örülök ,hogy megérted ezt.Adok neked két dolgot amire mostantól fogva mindig legyen nálad.A fiókjához nyúlt és elővett egy kristályos,kis dobozt és egy poros,régi könyvet.Becsukta a fiókot.A lány nagyon kíváncsi volt már szinte ez az érzés fúrta az oldalát.A gyönyörű dobozt kinyitotta és egy ezüst nyakláncot húzott elő,amin egy gyönyörű medál csüngött.Az a medál szép volt,a közepén egy zafír kő volt és körülötte kör alakban kristályok ékesítették.Ez volt a lány szerint a legszebb medál amit valaha látott életében és pedig sokat jár ékszerészhez,de ez valami fantasztikusan gyönyörű volt.
-Ez mindig legyen rajtad,éjjel-nappal.Ha ezt viseled nem fogsz -rátette a nyakláncot a lányára-öregedni,fiatalodni,semmi.Ilyen leszel örökre.Minden farkasnak van egy nyaklánca,nem szabad levenni mert akkor meg is hallhatsz.Én kiskorodban mindig adtam egy ékszert egy ilyen félét és nem történt semmi,de most nehezebb volt.Ilyen maradsz örökre.A nő megfogta a könyvet és lefújta róla a port.
-Ez itt az őseink könyve,benne van minden mi mindent kell tudnod,a képességeidről minden, mik a feladataid.Odaadta a könyvet.
-Itt van a fiókban még a Végrendeletem,add oda kérlek apádnak.Minden benne van.
-Tessék???-kérdezte szinte sírva.
-Igen,még ma meghalok,érzem.Az volt a feladatom,hogy megmondjam neked a te feladatodat.Ez a mi titkunk marad örökre ne mond meg se a Melissának ,sem apádnak.-a nő szeme lecsukódott, a szíve megszűnt dobogni,nem lélegzett.A lány az anyja testét a karjaiba vonta.Sírt minden fájdalom,szomorúság és keserűség kijött könny formájában.
-Büszke leszel rám édesanyám!Büszke.A nő testét elhelyezte szépen és válláig betakarta.Könnyes arccal bement az apjához és felkeltette gyengéden.Kinyílt a szeme a férfinak,megdöbbent ,hogy a lánya ott van ilyen korán és mit szorongat a kezében.A lány odaadta a papírdarabot a férfinak,az apa gyorsan felvette az olvasószemüvegét és olvasni kezdte.Olvasta de mikor az első sort olvasta fájdalom és gyász repült a szívére."Mrs. Jelien Végrendelete"Könny szökött az apa szemébe,átölelve lányát sírt,később más sírtak.
3 nap múlva:
A temetés megvolt.Minden családtag,barát,régi ismerős és kolléga jelen volt.Azon a napon borús volt az idő és mikor a nő testét beemelték a koporsóba, hirtelen elkezdett szakadni az eső.Melissát úgy érte mint Afrikát a jégeső.Egész nap csak sírt és nem evett- ivott semmit.A nőt a Dark Coveban lett eltemetve,mert az volt a kedvenc helye,helyük a családnak,sokat voltak ott.A Végrendeletben az is állt,hogy odaköltözzenek és odajárjanak óvodába és iskolába.Elisabethnek muszáj volt elköszönnie Saratól a tengerkék szemű,hollófekete hajú és fehér bőrű lánytól ,aki mindig nyugodt volt legyen szó bármilyen helyzetben(eddig),de mostanában ő is sírt.Mollytól a szőke hajú ,zöldes-sárga,macskaszemű divat királynőtől,aki soha nem venne föl olcsó cuccokat és nem beképzelt lány.Prischillától a nagy mogyoróbarna szemű,tűzvörös hajú lánytól, aki mindig határozott(és olyan makacs lány mint Elisabeth),bátor lánytól.Ők hárman elválaszthatatlanok voltak és Elisabeth legjobb barátnői,ők mindent elmondtak mindent,segítenek,figyelnek,őszinték,kiállnak egymásért és még sorolhatnék de ennyi elég.Ők négyen együtt jártak óvodába,iskolába és még egy osztályba is.Vagyis elválaszthatatlanok voltak eddig a pillanatig, Elisabethnek el kellett mennie most.Nagyon szomorúak voltak mikor megtudták a hírt,mind a három lány adott egy-egy ajándékot a barátnőjüknek.Sara egy nyakláncot kapott amin az ő kettőjük monogramjuk állt,Molly egy képet adott amin be volt keretezve,és ők voltak kiskorukba farsangkor.(Elisabeth angyal volt,Molly hercegnő,Sara zombi és Prischilla farkas.)Prischilla adott egy pólót ,amin az állt ,hogy "örökre barátok vagyunk ,ott leszek melletted ,te is itt leszel mellettem .Soha nem választanak el minket."Szinte sírva köszöntek el egymástól,olyanok voltak mint a testvérek.Itt volt az idő,a lánynak indulna kellett.Egy autó várta őket ,hogy elvigye egy szállodába amit kivett az apukája,még az a lány anyja bízta meg a sofőrt evvel. Dark Covéba kellet költözni,mindent itt kellet hagyni csak a fontos dolgokat kellet vinniük.Már mindenki készen volt csak Elisabeth maradt még egy kicsit a lányokkal.Pár perc múlva ő is beült a kocsiba és egy idő után lehetett hallani az autó motorját,ahogy elmegy innen.Az úton senki sem szólt semmit,,mindenki gondolkodott és kifelé meredt az ablakon. Elisabeth a sok jó pillanatra gondolt ami vele és az ő barátnőivel történt. Pl.:amikor az óvodában már az első nap barátok lettek,együtt játszottak sokat,mindig veszekedtek ki-ki mellé üljön suliban,hová menjenek csavarogni és,hogy a lány arcán egy könnycsepp gördült le.Gyönyörű pillanatok voltak. Melissa egy képet tartott a kezében amin a családja van rajta.Neki nem voltak olyan barátai mint a nővérének, ezért irigyelte őt,de anyukája után ő volt a példaképe.Az apa most azon gondolkozott:Mi lesz velük???
Már most hiányoznak a megnyugtató beszéde,a hagja, a sok puszijai és a vanília illata.Pár órával később megérkeztek egy szép kertes házhoz.Mikor bementek meglepődtek milyen szép volt és új.A konyha szép fehér és piros színnel volt teli,az előszoba halvány bézs volt,a nappali pedig fekete,piros éas fehér volt.Fent a szobák névre szólóak voltak,Melissának szép hercegnős volt,és minden lány megirigyelte volna azt a szobát.Elisabethnek pedig barack,kék,ezüst,lila,fehér,arany és bézs színek játszadoztak.Nagyon szép volt és pont egy ilyen szobát,pontosan ilyen színekkel rajzolt le az anyukájának még 1 évvel ezelőtt.Kipakoltak mindannyian és a szekrényükben találtak a méretükben ruhákat és Elisabeth talált még iskolás cuccokat.A két lánynak minden tetszett,de közben szomorúak voltak,mert az aki mind ezt csinálta nekik,nem lehet köztük.Gyászolták Őt.A nagyobbik lány a medált piszkálta és suttogva így szól:
-Büszke leszel rám édesanyám!!!-tudta,hogy meghallja.Holnap iskola és még csak dél volt,mit csináljak?-gondolta.Gondolkozott..,gondolkozott.....
-A jellel kapcsolatos,hasonló hozzám nem ember????-Elisabethnek ez magas volt,de gyorsan összeszedte magát.Felkapta gyorsan a köntösét és lement a lépcsőn le a konyhába,hogy csináljon teát az édesanyja gyógyszeréhez.Mikor kész volt fölment,végig a folyosón, ott végig az utolsó szobában volt, Elisabeth anyja.
Külön szobája volt nehogy valakit megfertőzzön,csak orvosi maszkba lehetett bemenni.Utálta az orvosokat és akik hozzájuk tartoztak.A lány felvette a maszkot és bement,letette a teát az éjjeliszekrényére.Egyszerű szoba volt,a közepén a falnál volt egy ágy,azon volt a nő.A bőre falfehér volt,reszketett,verejtékes volt.Rákja és valami súlyos tüdőbetegsége volt,nem lehetett megmenteni,rossz volt ránézni és nem sírni.A lány erős volt és nem sírt,vagyis megpróbált nem sírni.Megtett volna bármit, hogy megmentse az édesanyját, bármit,de sajnos nem tudta megmenteni.A lány csak reménykedni tudott,a nő egész életében segített neki ,mindent megtett érte.Viszonozni akarta amit kapott egész életében hiszen az anyja volt.Felkeltette gyengéden, a nőnek lassan kinyílt a szeme.Látta, hogy Elisabeth és meg engedte, hogy beadja a gyógyszerét.Mikor beadta a lány a nő megfogta gyorsan a kezét.
-Mit szeretnél mondani édesanyám?-kérdezte a lány,nyugodt volt.A lány leült az ágy szélére.
-Hogy mondjam el neked,.........ahhhhh,megvan.De, kérlek leányom ne légy rám dühös, ne utálj ezért, mert megvártam a megfelelő pillanatot.
-Téged soha nem utálnálak.-mondta a lány sok tisztelettel a hangjában.
-Most jött el a pillanat!A jellel kapcsolatos a kezeden,tudod ami nekem is van csak a vállamon és fekete.Elisabeth megijedt,mert ezt mondta a nő is az álmában és most az anyukája mondta."A jellel kapcsolatos."
-Történtek Veled furcsa dolgok mint pl.:jobbak lettek a reflexeid,jobban érzed az illatokat,szagokat?A lány az anyukájára meredt döbbenten,mert pont ezek történtek vele.
-Igen.-mondta a lány még mindig döbbenten.
-Tudod kicsim-rátette a kezét a lányéra-te egy különleges lány vagy,de egyben különleges vérfarkas,....különleges vámpír vagy.Vámpír,vérfarkas?A lány az oké mert,az vagyok de ezek???-gondolta a lány.
-Tudom,hogy lehetetlen,de igaz és betudom bizonyítani neked.Kitakarta magát,felállt és messzebb ment,hogy legyen helye.Átváltozott hirtelen farkassá,a nő farkasszemet nézett Elisabethel.A szeme tengerkék színű volt,a bundája sötét szürke,pár helyen világos foltokkal.A lány nézte,nézte és csak nézte őt,nem hitte el amit lát.Amikor pislogott és még mindig ott volt,tudta egy komoly.Nem vicc.A nő vissza változott és vissza tántorgott az ágyához.
-Mondtam.Te is ilyen vagy csak még nem tudsz átváltozni,nem tudod korlátozni a képességedet.Ezt szerettem volna elmondani,de csak megmutatni tudtam neked lányom.Az őseink-szépen hallgatta a lány már nyugodt volt-is farkasok voltak.Volt egy emberi alakjuk és volt egy farkas alakjuk, de te Kiválasztott vagy és ezért te még ezen kívül vámpír vagy és ezen felül is van még erőd.Nagyon erős vagy,te előtted az ükapád volt de ő elvesztette a csatát.Erre a feladatra csak férfiakat szoktak kiválasztani,de te különleges vagy ez miatt is.-Elisabethre sok minden zúdult ,de nem zavarta.-Te vagy az egyetlen nő aki ilyen nagy feladatot kapott,becsüld meg ezt nagyon.
-Elhiszem.Tudtam hogy van bennem valami különleges de nem tudtam hogy ennyire különleges.
-Úgy örülök ,hogy megérted ezt.Adok neked két dolgot amire mostantól fogva mindig legyen nálad.A fiókjához nyúlt és elővett egy kristályos,kis dobozt és egy poros,régi könyvet.Becsukta a fiókot.A lány nagyon kíváncsi volt már szinte ez az érzés fúrta az oldalát.A gyönyörű dobozt kinyitotta és egy ezüst nyakláncot húzott elő,amin egy gyönyörű medál csüngött.Az a medál szép volt,a közepén egy zafír kő volt és körülötte kör alakban kristályok ékesítették.Ez volt a lány szerint a legszebb medál amit valaha látott életében és pedig sokat jár ékszerészhez,de ez valami fantasztikusan gyönyörű volt.
-Ez mindig legyen rajtad,éjjel-nappal.Ha ezt viseled nem fogsz -rátette a nyakláncot a lányára-öregedni,fiatalodni,semmi.Ilyen leszel örökre.Minden farkasnak van egy nyaklánca,nem szabad levenni mert akkor meg is hallhatsz.Én kiskorodban mindig adtam egy ékszert egy ilyen félét és nem történt semmi,de most nehezebb volt.Ilyen maradsz örökre.A nő megfogta a könyvet és lefújta róla a port.
-Ez itt az őseink könyve,benne van minden mi mindent kell tudnod,a képességeidről minden, mik a feladataid.Odaadta a könyvet.
-Itt van a fiókban még a Végrendeletem,add oda kérlek apádnak.Minden benne van.
-Tessék???-kérdezte szinte sírva.
-Igen,még ma meghalok,érzem.Az volt a feladatom,hogy megmondjam neked a te feladatodat.Ez a mi titkunk marad örökre ne mond meg se a Melissának ,sem apádnak.-a nő szeme lecsukódott, a szíve megszűnt dobogni,nem lélegzett.A lány az anyja testét a karjaiba vonta.Sírt minden fájdalom,szomorúság és keserűség kijött könny formájában.
-Büszke leszel rám édesanyám!Büszke.A nő testét elhelyezte szépen és válláig betakarta.Könnyes arccal bement az apjához és felkeltette gyengéden.Kinyílt a szeme a férfinak,megdöbbent ,hogy a lánya ott van ilyen korán és mit szorongat a kezében.A lány odaadta a papírdarabot a férfinak,az apa gyorsan felvette az olvasószemüvegét és olvasni kezdte.Olvasta de mikor az első sort olvasta fájdalom és gyász repült a szívére."Mrs. Jelien Végrendelete"Könny szökött az apa szemébe,átölelve lányát sírt,később más sírtak.
3 nap múlva:
A temetés megvolt.Minden családtag,barát,régi ismerős és kolléga jelen volt.Azon a napon borús volt az idő és mikor a nő testét beemelték a koporsóba, hirtelen elkezdett szakadni az eső.Melissát úgy érte mint Afrikát a jégeső.Egész nap csak sírt és nem evett- ivott semmit.A nőt a Dark Coveban lett eltemetve,mert az volt a kedvenc helye,helyük a családnak,sokat voltak ott.A Végrendeletben az is állt,hogy odaköltözzenek és odajárjanak óvodába és iskolába.Elisabethnek muszáj volt elköszönnie Saratól a tengerkék szemű,hollófekete hajú és fehér bőrű lánytól ,aki mindig nyugodt volt legyen szó bármilyen helyzetben(eddig),de mostanában ő is sírt.Mollytól a szőke hajú ,zöldes-sárga,macskaszemű divat királynőtől,aki soha nem venne föl olcsó cuccokat és nem beképzelt lány.Prischillától a nagy mogyoróbarna szemű,tűzvörös hajú lánytól, aki mindig határozott(és olyan makacs lány mint Elisabeth),bátor lánytól.Ők hárman elválaszthatatlanok voltak és Elisabeth legjobb barátnői,ők mindent elmondtak mindent,segítenek,figyelnek,őszinték,kiállnak egymásért és még sorolhatnék de ennyi elég.Ők négyen együtt jártak óvodába,iskolába és még egy osztályba is.Vagyis elválaszthatatlanok voltak eddig a pillanatig, Elisabethnek el kellett mennie most.Nagyon szomorúak voltak mikor megtudták a hírt,mind a három lány adott egy-egy ajándékot a barátnőjüknek.Sara egy nyakláncot kapott amin az ő kettőjük monogramjuk állt,Molly egy képet adott amin be volt keretezve,és ők voltak kiskorukba farsangkor.(Elisabeth angyal volt,Molly hercegnő,Sara zombi és Prischilla farkas.)Prischilla adott egy pólót ,amin az állt ,hogy "örökre barátok vagyunk ,ott leszek melletted ,te is itt leszel mellettem .Soha nem választanak el minket."Szinte sírva köszöntek el egymástól,olyanok voltak mint a testvérek.Itt volt az idő,a lánynak indulna kellett.Egy autó várta őket ,hogy elvigye egy szállodába amit kivett az apukája,még az a lány anyja bízta meg a sofőrt evvel. Dark Covéba kellet költözni,mindent itt kellet hagyni csak a fontos dolgokat kellet vinniük.Már mindenki készen volt csak Elisabeth maradt még egy kicsit a lányokkal.Pár perc múlva ő is beült a kocsiba és egy idő után lehetett hallani az autó motorját,ahogy elmegy innen.Az úton senki sem szólt semmit,,mindenki gondolkodott és kifelé meredt az ablakon. Elisabeth a sok jó pillanatra gondolt ami vele és az ő barátnőivel történt. Pl.:amikor az óvodában már az első nap barátok lettek,együtt játszottak sokat,mindig veszekedtek ki-ki mellé üljön suliban,hová menjenek csavarogni és,hogy a lány arcán egy könnycsepp gördült le.Gyönyörű pillanatok voltak. Melissa egy képet tartott a kezében amin a családja van rajta.Neki nem voltak olyan barátai mint a nővérének, ezért irigyelte őt,de anyukája után ő volt a példaképe.Az apa most azon gondolkozott:Mi lesz velük???
Már most hiányoznak a megnyugtató beszéde,a hagja, a sok puszijai és a vanília illata.Pár órával később megérkeztek egy szép kertes házhoz.Mikor bementek meglepődtek milyen szép volt és új.A konyha szép fehér és piros színnel volt teli,az előszoba halvány bézs volt,a nappali pedig fekete,piros éas fehér volt.Fent a szobák névre szólóak voltak,Melissának szép hercegnős volt,és minden lány megirigyelte volna azt a szobát.Elisabethnek pedig barack,kék,ezüst,lila,fehér,arany és bézs színek játszadoztak.Nagyon szép volt és pont egy ilyen szobát,pontosan ilyen színekkel rajzolt le az anyukájának még 1 évvel ezelőtt.Kipakoltak mindannyian és a szekrényükben találtak a méretükben ruhákat és Elisabeth talált még iskolás cuccokat.A két lánynak minden tetszett,de közben szomorúak voltak,mert az aki mind ezt csinálta nekik,nem lehet köztük.Gyászolták Őt.A nagyobbik lány a medált piszkálta és suttogva így szól:
-Büszke leszel rám édesanyám!!!-tudta,hogy meghallja.Holnap iskola és még csak dél volt,mit csináljak?-gondolta.Gondolkozott..,gondolkozott.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése