III.fejezet

Elisabeth lement,hogy megkérdezze az apját,el mehet-e,de nem volt lent,csak egy levél.Amin ez állt:

Bocsánat, el kellet mennem dolgozni,mert mikor megtudtam,hogy ide kell költöznünk,akkor már szereztem állást.Most elhívtak,de majd este jövök.A mama most fog átjönni míg távol vagyok.Elisabeth,te elmehetsz nyugodtan,ott a pulton van pénz,vidd magaddal.Meg még bevásárolni is elmegyek és megpróbálok valamit alkotni a konyhában.

Sok szeretettel:

Apa

Mikor már az utolsó sort olvasta,megjelent az ajtóban egy őszhajú nő,aki levendula illatot árasztott magából.

-Nagyi!!!-megölelve mondta a lány,és beszívta a mamája  levendula illatát,amit úgy szeretett.
-Melissa gyere itt van mama!!!-kiabálta föl a húgának.A kislány lefutott és nagyon örült mikor meglátta kit lát.Mikor a nő már leült,előhúzott egy gyönyörű fehér-rózsaszín dobozt,amit odanyújtott a kisebbiknek.Melissa szeme felcsillant a nagy doboz láttán.Mikor kinyitotta,egy szép hercegnős ruha volt benne egy nagy plüss macskával,  megpuszilta az idős hölgyet és megölelte.Aztán elővett egy kisebb dobozt ami kék volt és szív alakú

-Anyukádé volt és biztos azt szerette volna ha a tiéd lenne.Az apukád  mondta,hogy elmehetsz nyugodtan.-mondta gyengéden. Kinyitotta és meglátott egy gyönyörű zafír fülbevalót,ami illet a nyaklánchoz,és ugyanolyan kőből volt,mint a nyakék.

-Köszönöm!!-mondta a lány.A lány felöltözött és elindult.A virágoshoz ment először és vett egy nagy csokor liliomot és rózsát vegyesen. A temető felé ment ahová eltemették az édesanyját.A temető végén temették el a nőt és gyönyörű volt a sír,ahogy nézte a sírt,arra gondolt,hogy mennyi mindent csináltak együtt,az ők kapcsolata nagyon jó volt.Ők nem csak anya lánya voltak hanem barátnők is.Ez a temető az erdő mellett volt,közel.A medált piszkálta a lány,Jack  is a nyakláncot piszkálta,a fiú  mikor az erdőből ki akart jönni,megtorpant.Egy lányt látott aki sírt egy kicsit és meglátta az aranyszőkehaját,tejfehér bőrét és mikor megfordult a szemét,ami kísértetiesen hasonlított nagyon Henriettára.
-Ez nem lehet igaz....-mondta csak magának,halkan. A  lány felállt,azt érezte be kell mennie az erdőbe,egy nagyon nagy erő vezeti oda.Bement a sűrű erdőbe és a fiú lassan és csöndesen követte kíváncsiságból és félig sokkos állapotban.A lányt az ismeretlen mégis ismerős erő húzta-húzta beljebb és beljebb az eredőbe...
 
Hirtelen elengedte az erő az egész testét,saját ura volt most már a testének.Körbenézett,sűrű volt az erdő és mindenhol vizes.Érezte a természetet az ereiben,furcsa mód OTTHON ÉREZTE magát.Hirtelen megakadt a tekintete egy sziklán,amin egy szellem,hófehér farkas jelent meg és a szeme olyan volt mint az enyém.Mintha ha a tenger játszana játékot a szemében.
 -Ugye tudod Elisabeth ki vagyok???-mondta fenségesen a farkas  és a lány felé ment.
-Elisabeth??-mondta nagyon halkan,mint lágy szellő, a fiú.-Nem is ő Henrietta ,de akkor?-mondta tovább magának ,de a gondolatmenetét megszakította,hogy a farkas közelebb jött a rejtekhelyéhez.
-Én vagyok az előtted "Elbukott Kiválasztott". Anyukád beszélt róla??-kérdezte lágyan,és nem jött annyira közel a lányhoz.A lány most már tudta miért érezte otthon magát,és miért volt ismerős az erő.
-Igen...te vagy az Ősöm.-mondta határozottan.A farkas szemébe nézett és magát látta,remélte ő is ilyen méltó lesz és határozott mint aki előtte áll a sziklán.
-Tudod mi vagy????-kérdezte érzelemmentes hangon.Jack  remélte,hogy elmegy mihamarabb a farkas, kíváncsi volt ki ez a lány és főleg mi ő???
-Igen én  vagyok a "Kiválasztott" ,vérfarkas.-mondtam,mélyen a szemébe nézve.
-Is,vámpír vagy félig,de a másik feled pedig vérfarkas....mind kettő vagy,-mondta-de segíteni szeretnék neked.Fogd meg a kezem...-nyújtotta a mancsát ami háromszor nagyobb volt mint az én törékeny kezem,de a szemem előtt átváltozott egy férfias,erős fogású kézé.Megfogtam és..................
Egy nagy fénysugár közepén álltam és hirtelen eltűnt a farkassal együtt,de a hallásom  erősebb lett,a látásom tisztább és élesebb,a szaglásom akár a farkasé.Jack meglepődött ,hogy ha közelebbről megnézi ezt a lány nem is hasonlít a szemén és haján kívül  Henriettára.

II.fejezet

Most térjünk vissza a történet előtti részbe....
1620-as években vagyunk most.Jack otthon tanult az öccsével,de megzavarta őket az ajtón a kopogás.Mikor meglátták ki van az ajtó másik oldalán,nagyon meglepődtek,egy nő volt,de nem akármilyen.A haja úgy fénylett a reggeli napsütésben akár a méz,a bőre olyan volt akár a porcelán,fehéres és törékeny.A szeme lila és kék színű,kevés ezüst és barack pöttyökkel,a tekintete vonzó volt és birtokló,de közben szégyenlős.Az ajkai olyanok voltak akár két rózsaszirom lenne,gyerekes vonásai miatt sokkal fiatalabbnak nézett,mint ahogyan gondolták.A ruhája fehér alapon és arany díszekben pompázott,olyan volt mintha ráöntötték volna,egy kis napernyő volt a kezében.Gyönyörű volt,a két fiú rögtön beleszeretett.
-Elnézést,-a hangja olyan bársonyos volt-Önök nem Mr.Falkosi Úrnak a fiai???-kérdezte a hölgy.
-Ön jól gondolja,én Jack Falkosi vagyok -kézen csókolta a lányt-és Ő az öcsém,Tayler Falkosi.Ön kegyében kit tisztelhetünk????-kérdezte mélyen a nő szemébe nézve Jack,a szemében olyan volt mintha látott volna egy is örömöt és éhséget.Furcsa volt.
-Én Henrietta Morc vagyok.Az édesapám miatt jöttem,mert nem tud jelen lenni a taán az édesapjukkal.Sajnálatát küldi,mert-e csodálatos napon jó lett volna kimozdulni,de sajnos nem érezte jól magát és otthon maradt,engem küldött el.
-Kérem,akkor jöjjön be kegyed egy teára,ha Önnek megfelel.-mondta Tayler.
-Ezt az ajánlatot elfogadom,köszönöm.-válaszolta szép mosollyal a hangjában.A két fiú betessékelte a nőt,és hellyel kínálták.Másnap a nő megint megjelent,de most az apjával.Most egy gyönyörű sötét kék ruhában volt,és a szép hosszú méz színen fénylő haja fel volt tűzve.Később már Jackel sétált a kertben a sok virágok közt.
1 hét múlva:
Jack  és Henrietta jegyben jártak.Egy szép napon Jack megkérte Henrietta kezét és ő igent mondott.Ez nem volt Tayler ínyére,de Henrietta engedett a fiúnak.Jack háta mögött Taylerrel járt sétálni,teázni és néha egy kis bálokra is elmentek,de nem mutatkoztak együtt,mert észre vehették volna mások.Egy idő után a lány nemet mondott Taylernek.A szíve összetört ezek szavak hallatán,soha nem volt még szerelmes,és most az akibe szerelmes volt először,nemet mondott.a fájdalom érzése tátongott a szívében,a szomorúsággal és a keserűséggel.Az esküvő napján,reggel így szól a lány Jackhez:
-Jack,ugye soha nem fogsz megvetni engem vagy elengedni engem,ha nem is az vagyok akinek hiszel??-kérdezte a lány nyugodtan.Most.hogy ezt mondta a fiú belenézett a szemébe és állatias vonzerő volt benne,valami állatias erő.
-Te neked mindig lesz egy hely a szívemben,szeretlek téged..
-Akkor mutatnom kell neked valamit most.-a lány körül nézett,hogy nehogy valaki meglássa őt.Mikor már körülnézett akkor ért oda látótávolságban,és a nem vették észre.A lány átváltozott farkassá,egy szép mogyoróbarna bundájú farkassá,a szeme maradt a szép kék,lila színűn.2méter volt és 3 méter széles,alig fértek el a teraszon,de a fiút nem zavarta a látvány.Érezte,hogy nem halandó a lány,de neki is volt titka.Ő pedig kimeresztette az agyarait,vámpír volt.Mikor visszaváltozott a lány a fiú karjaiban találta magát és jól látta mi ő.Ő is más volt.
-Szeretlek!-mondta a fiú kedves hangon,de mégis nehéz volt kimondani ezt az egyetlen szót.
-Én is szeretlek.-mondta Henrietta és megcsókolta Jacket.Tayler megrémült.A bátyja vámpír volt,nem hitt a szemének és még a szerelme is más volt,farkasféle.Hazudott neki egész életében a bátyja,rossz volt,még nagyobb fájdalom telepedett a szívére.Elfutott.Nem bírta ki,hogy Henriettát látja a bátyjával.Az utcákon futott és hirtelen megállt,egy férfit látott aki egy fiút tartott lent a köveken a lábával,és egy hegyes karóval.A férfi ki kezében a karó volt,annak a keze véres volt és a ruhája hollófekete.A másik fiúnak a ruhája régi ing volt és egy fekete nadrág,de az ing véres volt.Egy kardot látott a földön ami véres volt,egy olyan megérzése volt,hogy meg kell öpnie a férfit akinél a karó volt.Valami erő a testét hajtotta és nem tudott engedelmeskedni neki,a kardot megragadta és mielőtt lesújtott volna a karóval a fiúra,levágta a fejét.Nem tudta mit csinált,de miélőtt ráeszméltb volna már a fiú,aki a földön volt,szívta a vérét.
Henrietta mondja Jacknek:
-Tudod i farkasok nem mehetünk ki a telihold fényébe,mert  meg halhatunk,megfagy a testünk és egy idő után a testrészek eltűnnek.míg el nem tűnik mindegyik.A holdfényben pedig elájulunk egy kis időre vagy kómába esünk,de ha ez a nyaklánc-meg mutatta a saját nyakláncát,ami egy könnycsepp formájú medál volt,egy kis zafír kővel és körülötte kör alakban átlátszó kristályok ékesítették-rajtunk van,akkor nem történik semmi velünk,mert megvéd a zafír.Elővett egy másik nyakláncot amit levett és odaadta a fiúnak.
-Most már neked is lesz egy ami megvéd.
-Én nem vérfarkas vagyok,hanem vámpír.
-Tudom.Téged a naptól véd meg,látom neked is van,de ez nem véd meg olyan erősen.Tessék ez jobban megvéd.A fiú felvette a nyakláncot.
Tayler azt hitte meghalt,de mikor meglátta azt a fiút akit megmentett,tudta él még.Az a fiú elmagyarázta mi ő,és mi9t csinált.Tayler újszülött vámpír lett,és nem veszélyes mert már emberi vért ivott.Csak azért váloztatta át a fiú őt vámpírrá,mert ha nem mentette meg volna meghalt volna.Elmagyarázta amit csak tudott és amit tudnia kell neki.Egy nyakláncot adott Taylernek és eztzel a mondattal túnt el:
˝Találkozunk még és még egyel tartozol nekem."Most már Tayler is vámpír akár a bátyja .Jack már az oltárnál várta a lányt,és Henriettának épp szóltak,hogy menni kell.egy levelet hagyott maga mögött mielőtt meghalt volna.A nyakláncot levette és kilépett a telihold fényébe.Mikor Jack azt hitta Henrietta jön csak egy nő jött egy levéllel a kezében,amiben ez állt:

Kedves Jack!

Ez volt a sorsom,hogy most ezen a napon meghaljak.Hozzád mentem volna,de az elbukott Kiválasztottak ezt a sorsot adták nekem.Ez nem az én választásom volt,mert én azt választanám,hogy most igent mondanék és Örökön-Örökké élhetnénk boldogan.Taylerrel mielőtt megkérdted volna a kezem találkozgattam.Sajnos nem léphetsz velem kapcsolatban természetfeletti módon,mert nem lehet,mert aki így hal meg mint én,hogy ez a sorsom és nem változik meg,avval nem lehet.Sajnálom,nem lehet megváltoztatni a jelent,sem a múltat és főként nem a jövőt.....

Henrietta

A borítékban még egy nyakláncot talált ami az övé volt,és egy gyönyörű gyűrű volt.nagyon mérges volt,mindenki megtudta,hogy baleset érte Henriettát.Mikor végre hazaért szörnyű fájdalommal Jack,ott találta az öccsét.Tayler azt hitte,hogy az bátyja hibája,Jack azt hitte,hogy az öccse hibája.Egymésnak vágtak mindent amit csak lehetett.a végén megölték egymást.Meghaltak.
5 nap múlva:
eltemették őket egymás mellé,ugyanabban a koporsóban.Kinyílt Jack szeme és az öccsé is,kimásztak a koporsóból és külön utakra mentek.Pár száz év múlva Jack visszatért Dark Covéba és az öccse követte.Már nem szeretett volna a sötétségben élni,ki szeretett volna lépni a fénybe.Egy iskolába is beiratkozott,hogy ne legyen feltűnő senkinek semmi.Tayler is beiratkozott később.

I.fejezet

A lány egy szobában találta magát .Rengeteg gyertya volt, (azon kívül nem volt más fény), különféle kártya halmok,különböző borítójú,méretű,színű könyvekkel.Óriási,kicsi,átlátszó,tiszta üvegből volt rengeteg üveggömb,pl.:volt az egyetlen asztal közepén egy nagy belőle.Ebben a szobában minden hívogató volt,de később elkapta az embert a rossz érzés.Megjelent egy nő a másik bejáraton,gyönyörű világos-zöld volt a szeme, a tekintete olyan volt mintha belelátott volna a lelkembe.A ruhája olyan volt mintha hastáncosé csak, sokkal színesebb,csillogóbb volt.A haja hollófekete,hosszú és egyenes.A ruha gyöngyökkel,kövekkel,flitterekkel volt teli aggasztva.A gyertyafényben csak úgy csillogott a ruha,olyan volt mintha csillámpor lett szórva rá.

-Elisabeth, ne félj tőlem, nem bántalak.-mondta a hölgy lágy hangon és  egy lépéssel közelebb ment a lányhoz és a tekintete még rajta volt.

-Honnan tudja a nevemet?-kérdezte Elisabeth sok félelemmel a hangjában.Ki szeretett volna jutni, de az egyetlen kiút a nő háta mögött volt,és egy lépéssel sem ment volna közelebb.A nő szeme kezdett megváltozni a gyönyörű világos-zöld helyett hirtelen megváltozott szürkére , a tekintete előre meredt, a teste is merev lett,csak nézett előre és nem az ő hangján így felel:

-Csak szólni szeretnék,hogy fog jönni egy illető,nem ember csak volt,a jellel kapcsolatos a kezeden,hasonló hozzád!

-BBBBRRRRNNNNGGG!!!!-megszólalt az ébresztőóra.A lány felugrott ijedtében és körülnézett.Mikor meglátta az ismerős dolgokat,az ágyát és persze az ébresztőórát ami 06.00-át mutatott,megnyugodott.A szíve nem vert már sebesen,lelassult.

-Húúúuu csak álom volt,de mindig ugyanaz az álom,ugyanaz a hely,ugyanaz a nő és mindig ugyanakkor van vége. Vajon mit jelenthet?-sajnos még ő sem tudta a választ erre a kérdésre. Ott vízhangzott a nő hangja:"Jönni fog egy illető,nem ember csak volt,hasonló hozzád és a kezeden a jellel kapcsolatos."
-A jellel kapcsolatos,hasonló hozzám nem ember????-Elisabethnek ez magas volt,de gyorsan összeszedte magát.Felkapta gyorsan a köntösét és lement a lépcsőn le a konyhába,hogy csináljon teát az édesanyja gyógyszeréhez.Mikor kész volt fölment,végig a folyosón, ott végig az utolsó szobában volt, Elisabeth anyja.
Külön szobája volt nehogy valakit megfertőzzön,csak orvosi maszkba lehetett bemenni.Utálta az orvosokat és akik hozzájuk tartoztak.A lány felvette a maszkot és bement,letette a teát az éjjeliszekrényére.Egyszerű szoba volt,a közepén a falnál volt egy ágy,azon volt a nő.A bőre falfehér volt,reszketett,verejtékes volt.Rákja és valami súlyos tüdőbetegsége volt,nem lehetett megmenteni,rossz volt ránézni és nem sírni.A lány  erős volt és nem sírt,vagyis megpróbált nem sírni.Megtett volna bármit, hogy megmentse az édesanyját, bármit,de sajnos nem tudta megmenteni.A lány csak reménykedni tudott,a nő egész életében segített neki ,mindent megtett érte.Viszonozni akarta amit kapott egész életében hiszen az anyja volt.Felkeltette gyengéden, a nőnek lassan kinyílt a szeme.Látta, hogy Elisabeth és meg engedte, hogy beadja a gyógyszerét.Mikor beadta a lány a nő megfogta gyorsan a kezét.
-Mit szeretnél mondani édesanyám?-kérdezte a lány,nyugodt volt.A lány leült az ágy szélére.
-Hogy mondjam el neked,.........ahhhhh,megvan.De, kérlek leányom ne légy rám dühös, ne utálj ezért, mert megvártam a megfelelő pillanatot.
-Téged soha nem utálnálak.-mondta a lány sok tisztelettel a hangjában.
-Most jött el a pillanat!A jellel kapcsolatos a kezeden,tudod ami nekem is van csak a vállamon és fekete.Elisabeth megijedt,mert ezt mondta a nő is az álmában és most az anyukája mondta."A jellel kapcsolatos."
-Történtek Veled furcsa dolgok mint pl.:jobbak lettek a reflexeid,jobban érzed az illatokat,szagokat?A lány az anyukájára meredt döbbenten,mert pont ezek történtek vele.
-Igen.-mondta a lány még mindig döbbenten.
-Tudod kicsim-rátette a kezét a lányéra-te egy különleges lány vagy,de egyben különleges vérfarkas,....különleges vámpír vagy.Vámpír,vérfarkas?A lány az oké mert,az vagyok de ezek???-gondolta a lány.
-Tudom,hogy lehetetlen,de igaz és betudom bizonyítani neked.Kitakarta magát,felállt és messzebb ment,hogy legyen helye.Átváltozott hirtelen farkassá,a nő farkasszemet nézett Elisabethel.A szeme tengerkék színű volt,a bundája sötét szürke,pár helyen világos foltokkal.A lány nézte,nézte és csak nézte őt,nem hitte el amit lát.Amikor pislogott és még mindig ott volt,tudta egy komoly.Nem vicc.A nő vissza változott és vissza tántorgott az ágyához.
-Mondtam.Te is ilyen vagy csak még nem tudsz átváltozni,nem tudod korlátozni a képességedet.Ezt szerettem volna elmondani,de csak megmutatni tudtam neked lányom.Az őseink-szépen hallgatta a lány már nyugodt volt-is farkasok voltak.Volt egy emberi alakjuk és volt egy farkas alakjuk, de te Kiválasztott vagy és ezért te még ezen kívül vámpír vagy és ezen felül is van még erőd.Nagyon erős vagy,te előtted az ükapád volt de ő elvesztette a csatát.Erre a feladatra csak férfiakat szoktak kiválasztani,de te különleges vagy ez miatt is.-Elisabethre sok minden zúdult ,de nem zavarta.-Te vagy az egyetlen nő aki ilyen nagy feladatot kapott,becsüld meg ezt nagyon.
-Elhiszem.Tudtam hogy van bennem valami különleges de nem tudtam hogy ennyire különleges.
-Úgy örülök ,hogy megérted ezt.Adok neked  két dolgot amire mostantól fogva mindig legyen nálad.A fiókjához nyúlt és elővett egy kristályos,kis dobozt és egy poros,régi könyvet.Becsukta a fiókot.A lány nagyon kíváncsi volt már szinte ez az érzés fúrta az oldalát.A gyönyörű dobozt kinyitotta és egy ezüst nyakláncot húzott elő,amin egy gyönyörű medál csüngött.Az a medál szép volt,a közepén egy zafír kő volt és körülötte kör alakban kristályok ékesítették.Ez volt a lány szerint a legszebb medál amit valaha látott életében és pedig sokat jár ékszerészhez,de ez valami  fantasztikusan gyönyörű volt.
-Ez mindig legyen rajtad,éjjel-nappal.Ha ezt viseled nem fogsz -rátette a nyakláncot a lányára-öregedni,fiatalodni,semmi.Ilyen leszel örökre.Minden farkasnak van egy nyaklánca,nem szabad levenni mert akkor meg is hallhatsz.Én kiskorodban mindig adtam egy ékszert egy ilyen félét és nem történt semmi,de most nehezebb volt.Ilyen maradsz örökre.A nő megfogta a könyvet és lefújta róla a port.
-Ez itt az őseink könyve,benne van minden mi mindent kell tudnod,a képességeidről minden, mik a feladataid.Odaadta a könyvet.
-Itt van a fiókban még a Végrendeletem,add oda kérlek apádnak.Minden benne van.
-Tessék???-kérdezte szinte sírva.
-Igen,még ma meghalok,érzem.Az volt a feladatom,hogy megmondjam neked a te feladatodat.Ez a mi titkunk marad örökre ne mond meg se a Melissának ,sem apádnak.-a nő szeme lecsukódott, a szíve megszűnt dobogni,nem lélegzett.A lány az anyja testét a karjaiba vonta.Sírt minden fájdalom,szomorúság és keserűség kijött könny formájában.
-Büszke leszel rám édesanyám!Büszke.A nő testét elhelyezte szépen és válláig betakarta.Könnyes arccal bement az apjához és felkeltette gyengéden.Kinyílt a szeme a férfinak,megdöbbent ,hogy a lánya ott van ilyen korán és mit szorongat a kezében.A lány odaadta a papírdarabot a férfinak,az apa gyorsan felvette az olvasószemüvegét és olvasni kezdte.Olvasta de mikor az első sort olvasta fájdalom és gyász repült a szívére."Mrs. Jelien Végrendelete"Könny szökött az apa szemébe,átölelve lányát sírt,később más sírtak.
3 nap múlva:
 A temetés megvolt.Minden családtag,barát,régi ismerős és kolléga jelen volt.Azon a napon borús volt az idő és mikor  a nő testét beemelték a koporsóba, hirtelen elkezdett szakadni az eső.Melissát úgy érte mint Afrikát a jégeső.Egész nap csak sírt és nem evett- ivott semmit.A nőt a Dark Coveban lett eltemetve,mert az volt a kedvenc helye,helyük a családnak,sokat voltak ott.A Végrendeletben az is állt,hogy odaköltözzenek és odajárjanak óvodába és iskolába.Elisabethnek muszáj volt elköszönnie Saratól a tengerkék szemű,hollófekete hajú és fehér bőrű lánytól ,aki mindig nyugodt volt legyen szó bármilyen helyzetben(eddig),de mostanában  ő is sírt.Mollytól a szőke hajú ,zöldes-sárga,macskaszemű divat királynőtől,aki soha nem venne föl olcsó cuccokat és nem beképzelt lány.Prischillától a nagy mogyoróbarna szemű,tűzvörös hajú lánytól, aki mindig határozott(és olyan makacs lány mint Elisabeth),bátor lánytól.Ők hárman elválaszthatatlanok voltak és Elisabeth legjobb barátnői,ők mindent elmondtak mindent,segítenek,figyelnek,őszinték,kiállnak egymásért és még sorolhatnék de ennyi elég.Ők négyen együtt jártak óvodába,iskolába és még egy osztályba is.Vagyis elválaszthatatlanok  voltak eddig a pillanatig, Elisabethnek el kellett mennie most.Nagyon szomorúak voltak mikor megtudták a hírt,mind a három lány adott egy-egy ajándékot a barátnőjüknek.Sara egy nyakláncot kapott amin az ő kettőjük  monogramjuk állt,Molly egy képet adott amin be volt keretezve,és ők voltak kiskorukba farsangkor.(Elisabeth angyal volt,Molly hercegnő,Sara zombi és Prischilla farkas.)Prischilla adott egy pólót ,amin az állt ,hogy "örökre barátok  vagyunk ,ott leszek melletted ,te is itt leszel mellettem .Soha nem választanak el minket."Szinte sírva köszöntek el egymástól,olyanok voltak mint a testvérek.Itt volt az idő,a lánynak indulna kellett.Egy autó várta őket ,hogy elvigye egy szállodába amit kivett az apukája,még az  a lány anyja  bízta meg a sofőrt evvel. Dark Covéba kellet költözni,mindent itt kellet hagyni csak a fontos dolgokat kellet vinniük.Már mindenki készen volt csak Elisabeth maradt még egy kicsit a lányokkal.Pár perc múlva ő is beült a kocsiba és egy idő után  lehetett hallani az autó motorját,ahogy elmegy innen.Az úton senki sem szólt semmit,,mindenki gondolkodott és kifelé meredt az ablakon. Elisabeth a sok jó  pillanatra gondolt ami vele és az ő barátnőivel történt. Pl.:amikor az óvodában már az első nap barátok lettek,együtt játszottak sokat,mindig veszekedtek ki-ki mellé üljön suliban,hová menjenek csavarogni és,hogy a lány arcán egy könnycsepp gördült le.Gyönyörű pillanatok voltak. Melissa egy képet tartott a kezében amin a családja van rajta.Neki nem voltak olyan barátai mint a nővérének, ezért irigyelte őt,de anyukája után ő volt a példaképe.Az apa most azon gondolkozott:Mi lesz velük???
Már most hiányoznak a megnyugtató beszéde,a hagja, a sok puszijai és a vanília illata.Pár órával később megérkeztek egy szép kertes házhoz.Mikor bementek meglepődtek milyen szép volt és új.A konyha szép fehér és piros színnel volt teli,az előszoba halvány bézs volt,a nappali pedig fekete,piros éas fehér volt.Fent a szobák névre szólóak voltak,Melissának szép hercegnős volt,és minden lány megirigyelte volna azt a szobát.Elisabethnek pedig barack,kék,ezüst,lila,fehér,arany és bézs színek játszadoztak.Nagyon szép volt és pont egy ilyen szobát,pontosan ilyen színekkel rajzolt le az anyukájának még 1 évvel ezelőtt.Kipakoltak mindannyian és a szekrényükben találtak a méretükben ruhákat és Elisabeth talált még iskolás cuccokat.A két lánynak minden tetszett,de közben szomorúak voltak,mert az aki mind ezt csinálta nekik,nem lehet köztük.Gyászolták Őt.A nagyobbik lány a medált piszkálta és suttogva így szól:
-Büszke leszel rám édesanyám!!!-tudta,hogy meghallja.Holnap iskola és még csak dél volt,mit csináljak?-gondolta.Gondolkozott..,gondolkozott.....